Szegedi belváros: vége a nyekergésnek

2009. november 23., hétfő

Nem dohányzik, nem kér pénzt és nem ad ki fülsértő hangot: az utcazenész szobrának biztos helye van a Kárász utcán

Folytatódik a majd 10 éve kezdődött rendcsinálás a szegedi belvárosban. Hamarosan sor kerül a sétálóutcákon dolgozó utcazenészek megszűrésére.

A szegedi városvezetés már sokadszor kerül a figyelem középpontjába azzal, hogy szokatlan témájú szabályokkal igyekszik elejét venni a más nagyvárosok központjában rendre megtalálható jelenségek kialakulásának. Néhány évvel ezelőtt országszerte felháborodást váltott ki az akkori önkormányzat rendelete, amely felsorolta a városnak azon közterületeit, ahol tilos koldulni és kéregetni. A jogvédők tiltakozása hiábavaló volt, a kéregetők azóta szinte teljesen eltűntek a belvárosból és a buszállomás környékén előforduló kisszámú esettől eltekintve nem is tértek vissza. A város az MSZP és a Fidesz támogatásával hadat üzent a közterületi dohányzásnak. 2009 nyara óta a busszal és vonattal a városba érkezőket egy tábla fogadja a vasútállomás előtt, amelyről az utazó megtudhatja, hogy Szegeden hol és mikor nem szabad dohányozni: temetőkben, középületek előtt, buszmegállókban és egyéb nyilvános helyek sokaságán.

A két nagy párt legújabb közös akciója a Kárász utcában zenélőket célozza: egy készülő rendelet szerint nem lehet majd akármikor és akármit előadni a szegedi utcákon. Az utcazenészek szorosan hozzá tartoznak a Tisza-parti nagyváros hangulatához, a Kárász-utcában kora hajnaltól eltekintve majdnem mindig hallható valamilyen élőzene. A zenészek összetétele igen változó, a pénzért zenélők mellett jelen vannak a zenélés öröméért rövid időre összeálló zenészcsoportok is.

A problémát leginkább a Romániából érkező, esetenként gyermek koldultatással is próbálkozó csoportok jelentik, akik a városvezetés néhány tagja szerint nem megfelelő színvonalú zenét szolgáltatnak. A városvezetés kiszűrésükre engedélyhez kötné a nyilvános zenélést a belvárosban. A tervek szerint egy előzsűri próbálja majd meg elválasztani a koldulást leplező macskazenét a valódi előadóktól. A terveket kritizálók szerint az utcazene nem elválasztható a pénzszerzéstől, az agyonszabályozás pedig épp azt veszi el a várostól, ami az egyedi arculatát adta: az élénk főutcát.

Források