Életbe lépett a Lisszaboni Szerződés
2009. december 1., kedd
A mai napon életbe lépett a Lisszaboni Szerződés.
Az Európai Unió (EU) új szerződését 2007. december 13-án írták alá az állam- és kormányfők Lisszabonban. A Lisszaboni Szerződés az Európai Unió korábbi, részben sikertelen intézményi reformjait igyekszik kiigazítani, hogy az immáron 27 tagú Unió hatékonyan működjön tovább.
Az EurActiv.hu az alábbiakban a legfontosabb változásokra mutat rá:
Szuperállások az EU élén
2007-ben Lisszabonban a tagállamok állam- és kormányfői megegyeztek, hogy létrehozzák az Európai Unió állandó elnökének pozícióját, de emellett megtartják a soros elnökséghez hasonló rotációs rendszert is. A soros elnökség az eddigi hat hónap helyett 18 hónapos rotációban cserélődik majd, és ez alatt egymást követően három ország végzi el az elnöki teendőket.
Jelenleg a soros elnökség feladata mind a Minisztertanács, mind az Európai Tanács munkájának szervezése és elnöklése. A jövőben az Európai Tanács az Unió intézményévé válik, munkájának előkészítését és a találkozók folyamatának biztosítását az állandó elnök végzi majd, aki funkcióját tekintve az Európai Tanács elnöke lesz. Mandátuma két és fél évre szól és egy alkalommal meghosszabbítható. Az állandó elnöki posztot elsőként a volt belga miniszterelnök, Herman Van Rompuy tölti be.
A kibővített hatáskörökkel újonnan létrehozott külügyi és biztonságpolitikai főképviselő pozíciójának bevezetése főleg intézményi jelentőséggel bír. A főképviselő ugyanis egyben a Bizottság alelnöke is lesz, vagyis megszűnik a munkaköri kettősség az eddigi főképviselő és a külügyekért felelős biztos között. Az új posztot először Catherine Ashton brit bárónő tölti be.
Megszűnik a „Közösség”
A szerződés hatálybalépéséig az Európai Közösség csak az első pillér, vagyis a közös politikák terén rendelkezett jogi személyiséggel, másik két pillére terén nem. A Lisszaboni Szerződés által azonban az EK mindhárom pillérre kiterjedő, önálló jogi személyiséget nyer. Ezzel egyetlen entitásban egyesíti a három pillért és így az egész entitásra kiterjeszti az Európai Unió elnevezést.
Ez némi egyszerűsítést jelent a szerződések terén is. A Lisszaboni Szerződés az Európai Unióról szóló szerződést (EUSz.) és az Európai Közösséget létrehozó szerződést (EKSz.) módosítja majd. Az EUSz. jelenlegi elnevezése megmarad, míg az EKSz. új elnevezése az Európa Unió működéséről szóló szerződés lesz.
Jogi alapon az alapjogokért
Bár a Lisszaboni Szerződés szövege – Nagy-Britannia tiltakozása miatt - nem tartalmazza az Alapjogi Chartát, hivatkozik azonban arra, hogy elfogadja azt (EUSz. 6. cikk). Sajnos azonban a Charta joghatályos kikényszeríthetősége nem lehet teljes érvényű, miután a Szerződés elfogadásának rögös útján három ország is ún. „opt-outot”, vagyis mentességet harcolt ki magának.
London és Varsó már az aláírás előtt jelezte fenntartásait, Prága azonban csak a ratifikációs folyamat legvégén, a Václav Klaus államfővel kialkudott kompromisszumok révén csatlakozott ehhez a táborhoz. Klaus attól tartott, hogy a második világháborút követően tulajdonuktól megfosztott szudétanémetek és magyarok – az Alapjogi Chartára hivatkozva – kártérítési igénnyel léphetnének fel Prágával szemben. Nemzetközi jogászok szerint azonban a cseh államfő aggályainak nem volt alapja.
Leszavazhatóság
A Lisszaboni Szerződés megváltoztatja a szavazati arányokat, valamint a minősített többségű döntéshozatalt teszi a Tanács alapvető döntéshozatali módszerévé. Ez azt jelenti, hogy nem szükséges minden tagállam egyetértése egy kérdés eldöntéséhez, hanem elég, ha összejön a megfelelő mennyiségű szavazat.
A tagállamok természetesen kivételeket is meghatároztak a főszabály alól, hiszen ha ez a szabály maximálisan teljesülne, egyes tagállamok nemzeti érdeke sérülhetne. Megmarad tehát az egyhangú döntéshozatal olyan területeken, mint a többéves pénzügyi keret meghatározása, az unióhoz való csatlakozás ügye, vagy a forgalmi- és egyéb adók harmonizálása.
Ami marad
Az eredeti elképzelés a tagállamok számának kétharmadában maximálta volna a biztosi testületet. A korábbi erőfeszítések ellenére az Európai Bizottságnak továbbra is annyi tagja lesz, ahány tagállama az Európai Uniónak van. A bírálók szerint ez nehézkessé teszi az Unió végrehajtó szervének működését. Legfőképpen nem azért, mert a biztosok konszenzussal döntenek a legtöbb kérdésben, hanem azért, mert a közösségi politikákat csak nehezen lehet annyi portfolióra osztani, ahány tagállam van.
Lásd még
Források
- Életbe lépett a Lisszaboni Szerződés. EurActiv, 2009. december 1. (Elérés: 2009. december 1.)
Külső hivatkozások
- Lisszaboni Szerződés honlapja. Európa portál. (Elérés: 2009. december 1.)
- A Lisszaboni Szerződés szövege. Európa portál. (Elérés: 2009. december 1.)